FRÄNKEL Dávid

Fränkel Dávid (Dodónak neveztük), egyike volt ennek a legnemesebb emberfajtának: aki nem képes elõnyöket élvezni anélkül, hogy azokat azonnal társaival meg ne osztaná. A lágerek élete nem kedvezett az igaz embereknek. Ocsmány és kíméletlen egoisták statisztikailag jobb túlélési esélyekkel rendelkeztek. A statisztika nem honorálta se a nagylelkûséget, se a gerincességet. Sok írás jelent meg a lágerekrõl, de Dodó beszámolója egyedülálló, mert nyoma sincs benne az önsajnálatnak és a pátosznak. A véletlen úgy hozta, hogy barátok voltunk. Ezért örökké hálás vagyok a véletlennek - írja róla Ligeti György a PONT Kiadónál 2004-ben megjelent Erre emlékszem címû könyv ajánlójában.

Vissza a szerzőkhöz