Tellér Gyula:
Megjegyzések Albert Gábor: A lineáris ember c. esszégyûjteményérõl

Albert Gábor az õt /mindnyájunkat/ körülvevõ emberi-társadalmi világot már eddig is sokféle fogalomrendszerrel, szimbólumrendszerrel közelítette meg. Eddigi mûfajaiban megjelent mint regényíró, történész, szociográfus, irodalomtörténész, autobiográfus, könyv- és lapszerkesztõ, mûfordító. Ezúttal a történelmet vizsgáló esszéistaként jelentkezik: történelmi esszéinek háromelemes gyûjteményét adja közre.

Az elsõ esszé voltaképpen könyvkritika, vagy annak van álcázva. "Ürügye" Francis Fukuyama: A történelem vége c. könyvméretû eszmefuttatása. Albert Gábor természetesen korrektül bemutatja az elemzett szerzõ legfontosabb gondolatait. Ezek szerint a liberális demokrácia létrejöttével a történelem befejezõdött. A fejlett nyugati országok már eljutottak a "befejezett történelmûség" állapotába, a keletiek - egybek közt a szovjetrendszer ölelésébõl frissen szabadultak - most törekednek e felé az állapot felé. A folyamat feltartóztathatatlan. Ezekben a társadalmakban azonban sokminden akadályozza az "elõrehaladást", egyebek közt a nemzeti jellegû kultúra, mely gyakran nehezen egyeztethetõ össze a demokráciával. A történelem utáni boldog világban nincs háború, a politika mozgástere összeszûkül, az államok kapcsolatai korrekt gazdasági kapcsolatok csupa egyenrangú szereplõvel, a hagyományosan felfogott kultúra kiürül, lehanyatlik, a presztízsszerzési vágyak, az ambíciók kiélésének fõ területei: a pénzcsinálás, a sport. Az államok egyik fõ feladata a túlhabzó cselekvési vágyak fékezése, pacifikálása. Stb. - S az is természetes, hogy Albert Gábor nemcsak bemutatja, de korrekt és irónikus kritikával is illeti ezt a világképet. Közben azonban mintha jobban érdekelné valami más. Azt vizsgálja - nagy erudícióval -: honnét is erednek Fukuyama embervilágról, történelemrõl való tudásának elemei. S ennek a vizsgálódásnak az eredményeképpen jövünk rá a jogos kritika igazi alapjára: Fukuyama falanszter-szerû történelemképe végsõ soron a sokdimenziós történelmi összfolyamat nemismerésén, nemtudásán vagy csak nagyon is egyoldalú tudásán s egynémely apologetikus indíttatáson alapul. Ezért egydimenziós, "lineáris" a Fukuyama által felrajzolt történelemvégi ember.

A második esszé az Európa-problémához ad fontos adalékokat. Miután bemutatja Európa keletkezését és alapértékeit /s - zárójelben - a kontinenst fenyegetõ ökológiai és demográfiai katasztrófa lényegét/, a jelenlegi Európa legfontosabb dilemmáit sorolja el: birodalom legyen-e vagy nemzetek szövetsége; minden /régi és új/ szereplõre kiterjedõ növekedés jellemezze-e, vagy a régiek falják fel az újakat; önálló hatalom legyen-e vagy az USA segédhatalma; beletörõdjön-e az ebbe az irányba ható folyamatokba vagy dolgozzon ki ellen-koncepciót s küzdjön saját jobbik énje szerint saját létjogáért. S azt is megtudjuk: nekünk magyaroknak vannak-e s ha igen: milyen alternatíváink s teendõink vannak e dilemmák közt vergõdve.

A harmadik esszé a rendszerváltozás egyfajta morális értékelése. A nagy várakozás, a nagy remény a diktatúra éveiben: ha egyszer majd megteremtõdnek az igazság kimondásának a feltételei, az egyben az igazság érvényesülését is jelenti. 1956 után azonban az ország nemcsak fizikailag, de morálisan is megroppant. A rendszerváltás pedig nem hozta el az igazság gyõzelmét. Még a kimondás lehetõsége is jelentõségét vesztette-veszti a sokféle állítás zajos zûrzavarában. Az értelmiség hangja elvész. Akik pedig annakidején lubickoltak a számukra kedvezõ rendszer-hazugságokban - amúgy a rendszerváltás egzisztenciális vesztesei - nosztalgiáik nyomása alatt visszaszavazzák a hatalomba a hazugokat.

Bár a három esszé témái meglehetõsen távol állnak egymástól, egy mélyebb szinten a gondolkodás és a szerzõ jövõre irányuló pozíciója igencsak szorosan egybekapcsolja õket. Egyfelõl a valóságos világtörténelmi helyzet - benne Európa és Magyarország helyzete - tárgyilagos, illúziómentes ismerete és kritikába vonása. Másfelõl a reménynek, a morál és a szellem aktivitásának és erejének a fennálló helyzettel való megalkuvásmentes szembeszegezése. Albert Gábor ezúttal is szép és mélyértelmû - bár nem könnyû - olvasmánnyal ajándékozott meg bennünket.