Látogatók száma: 1 GÖMÖRI György: Versek Marinak - Poems for Mari



Clive Wilmer:
On Translating George Gömöri

Találkozásunk óta, 1980-tól
számos verset írtam feleségemnek,
Marinak. Ezt a kötetet az ő
hatvanadik születésnapja alkalmából
állítottam össze hálám és szeretetem jeléül.

Since 1980, the year we met,
I have written many poems
to and about Mari. I have compiled
this book for her sixtieth birthday
as token of my gratitude and love.

Clive Wilmer:
Gömöri György fordítása


Amikor elõször találkoztam Gömöri Györggyel (ami alighanem 1970-ben volt), még csak egy pár verset olvastam Juhász Ferenctõl David Wevill nagyon meggyõzõ fordításában. Nem hiszem, hogy korábban hallottam volna más magyar költõrõl. De jóllehet sohasem jártam még Magyarországon, voltak bizonyos ismereteim róla.

Tanultam egy kevés magyar történelmet az iskolában, különösen az 1848-as forradalom történetét és elég jól emlékeztem 1956 hasonló eseményeire. Az az év döntõ szerepet játszott eszmélkedésemben. Nem csak a magyar forradalom éve volt ez, hanem a katasztrófális szuezi kalandé is. Bár el lehetne képzelni,hogy egy 11 éves angol iskolásgyerek számára a brit birodalmi hatalom vége fontosabb volt,mint a Közép-Európában lejátszódó dráma, ez mégsem így volt. Özvegy édesanyám, aki abból élt, hogy szobákat adott ki lakóknak, ideiglenesen befogadott egy 13 éves magyar menekült lányt, akinek a lehetõ leggyorsabb idõ alatt meg kellett tanulnia angolul. Elbeszélése a Budapest utcáin megjelenõ tankokról és arról, hogyan gyalogolt át családjával az osztrák határon jobban megfogott,mint bármi más,amit a ujságokban olvastam, vagy a rádióban hallottam.

1970-ben még nem tudtam, de most már nyilvánvaló számomra, hogy elsõ találkozásom Gömöri Györggyel tudat alatti emlékeket ébresztett bennem arról a menekült kislányról, azokról a történetekrõl, amelyeket elmesélt és a képekrõl, amelyeket felidézett, aki tizenegy évvel idõsebb nálam, közvetlen részese volt magának a konfliktusnak. Hallani akartam részvételérõl az eseményekben és olyan verseket olvasni, amelyek ebbõl az elkötelezettségbõl származtak. Ebben nem voltam egyedül: Nagybritánniában a hetvenes években megnõtt az érdeklõdés az akkoriban "keleteurópainak" hívott költészet iránt- ez a líra sokban különbözött a miénktõl, más körülmények között született és ezért utánozhatatlan volt,de ez még nem jelentette azt, hogy nem lehetett tanulni belõle. Számosan tették ezt és írtak is arról,amit tanultak - Seamus Heaney és Ted Hughes, hogy csak a leghíresebb neveket említsem. De a legtöbb verset a hetvenes években a szláv nyelvekbõl fordították. A magyarról szinte semmit sem tudtunk.A lengyelbõl és csehbõl készült fordítások mégis hasznos példát jelentettek: megmutatták, hogyan lehet a nehéz "kisebb" nyelvekbõl valakivel együttmûködve sikeresen fordítani angolra és György, folyékony,de nem egészen tökéletes angolságával felajánlotta nekem ezt a lehetõséget.

A jeles angol irodalomkritikus, Donald Davie egyszer rámutatott, hogy bármilyen gazdag is egy nyelv, bármennyire is "kimeríti az emberi tapasztalatot", az alkotó szellemû fordítás egyszerre bõvíti a nyelvet és az emberi tapasztalatot illetõ tudásunkat. Ezt éreztem én is, amikor Gömöri Györggyel dolgoztam és olyan költõket ismertem meg, mint Radnóti Miklós és Petri György. (Mindkettõjüktõl könyvet fordítottunk angolra).Továbbá György saját költészetének jórésze is olyan, amilyet kerestem, amikor elõször eldöntöttük,hogy együtt fogunk dolgozni: egy elkötelezett patrióta költészete, aki számára az igazságért folytatott harc egyszerûen elválaszthatlan a költõi igazság keresésétõl. Ennek a kötetnek a versei, meg kell mondanom, nagyrészt nem ilyenek - ezek szerelmes versek, ezért intimebbek és személyesebbek.De nem kell nagyon alaposan olvasni õket ahhoz, hogy megértsük, egy magyar emigráns szerelmes versei nem olyanok,mint egy angolé, vagy egy franciáé. A fordítás így gazdagítja a tapasztalatot: nem csupán arról van szó, hogy megértsük, milyen egy másfajta politikai rendszerben élni, ,de arról is , a közös emberi tapasztalat hogyan módosul a nyelvi és történelmi különbségek hatására. Gömöri György váratlan megjelenése életemben 1970-ben megadta nekem ezt a lehetõséget és ezért mindig is hálás leszek.